Lassú a triálsport, dobjuk fel hogy cool, trendi és eladható legyen!

 Inkább ne... plíz. Egy dolog, hogy ebben a mai világban minden a wow faktor emelésről, űberelésről, felpörgetésről meg a marketingorientáltságról, eladhatóságról szól sajnos. Kérem tisztelettel, legyen kivétel azért valami. És ha már ez a fránya hányattatott sorsú trialsport amúgy is ilyen „kivétel” folyton, hagyjuk békében, a maradék normális ember motorsportjának, oké? Nem? Hát... mindegy, majd elmúlik, mint minden hülyeség idővel.

No nem a trialsport, az valamilyen szinten „öntisztuló”, megmarad olyannak amilyen mindig is volt: ügyességi sportnak. Az ilyen újítási marhaságok meg elmúlnak szépen rendjén, vagy kitermelik a saját verziójukat, saját szakágukat, amik aztán hosszabb-rövidebb ideig életképesek, vagy akár túl is nőnek az „anyasporton” mint például az endúrózás.

Jogos a kérdés, hogy miért irkálok ilyeneket éppen most? Nincs semmi különleges változás a kinti trial szabályokban, marad a pályánkénti másfél perces limit, illetve a maximalizált versenyidő. Nem úgy mint az ezredforduló derekán a régi non-stop trial újbóli bevezetése. Emlékszünk még? A kilencvenes évek végére a versenyzők annyira tökéletesítették az ugrálás és visszatolatás technikáját, hogy gyakran 5-10 percet is eltöltöttek egy-egy szekción egy helyben ugrálva. Ez természetesen tarthatatlan helyzet – nem csak azért mert iszonyú unalmas, de a többi versenyzővel is kicseszés -, valamit tenni kellett.

Kitalálták, hogy vissza a kezdetekhez, megállni tilos! Csak folyamatosan lehet haladni. Lehet persze dobálni a motor elejét-hátulját, de csak úgy, hogy közben fordul a kerék. Gondoljunk csak egy trialversenyre: hol van olyan bírósereg, aki képes lenne ezt figyelemmel kísérni? Arról nem is beszélve, hogy oldalugrálásnál merre halad akkor a motor? Mert a kereke előre forog... rengeteg egyéb probléma adódott, végül beszüntették a non-stop trial szabályt elég hamar, 1-2 év alatt. Akkor jött a szekciónkénti LIMITIDŐ. Nem gyorsasági idő, hogy száguldj hülye, törd ki a nyakad, a nézőnek vér kell meg tragédia (ami amúgy nem igaz, csak a média ezt sulykolja, ugye...), hanem limitidő, ami taktikai határokat ad, de nem kötelez. Oszd be az időd, és uralkodj. Ez a trial: taktikázás, ügyeskedés és akció optimális egyvelege. Száguldani ott van a motocross, meg az endúró, meg az extrém endúró. Aki meg mindenáron speed-trialt szeretne, annak ott van az angoloknál olyannyira divatos kickstart -féle versenyek. Tessék meghonosítani, és eredeti nevén nevezve különálló sportként futtatni.

Jójó, most már tényleg elszaladt velem az indulat paripája, de mentségemre legyen mondva, nem csak velem. A top pilóták is elégedetlenek az új bugyuta szabályzattal, Cabestani egy nagyon nagy áthúzással díjazta weboldalán az új indoor (terem) trial szabályt... tx1... tx2... tx3... Olyan, mint valami MS Excel doksi. Abból a szempontból tökéletes, hogy kavarja a helyezéseket random szerencse szerint, de mint valós tudásmérő berendezés megbukott már az első próbán. A versenyzők tiltakoznak ellene, a FIM úgy néz ki hajlandó kisebb módosításokra, de nem tudni mi sül ki ebből. Nem boncolgatnám nagyon milyen is ez az új szabályzat, aki látta sheffieldi első fordulót maga is eldöntheti, normális-e az, hogy a bugyuta páros verseny legyen az ami azonnal megszabja, ki mehet a döntőbe?

Van egy másik aspektusa is az Indoor közvetítéseknek: félretájékoztatják azokat akik nem tudják mi a trial motorozás, versenyzés. Mindenki azt hiszi, hogy egy trialos egyész nap kockákon ugrál a kis motorjával. Az oké, hogy már legalább Király Árpi ott ül és próbálja elhitetni az emberekkel hogy mégsem az az igaz amit látnak, de legyünk őszinték magunkhoz: az emberek általában csak azt hiszik el amit látnak. És a trial nagyon nem erről szól amit itt látunk, főleg nem az új tx 1-2-3 baromságokról.

Remélem ez is csak olyan lesz mint az eddigi összes hasonló hülyeség. Szépen elmúlik majd, és csak mosolyogva emlékszik majd rá az utókor, hogy jé... mennyire hülyék voltak akkor!