A kemény havazás arra kárhoztat, hogy üljek a szobában motoros edzésidőben, és nézzek ki a fejemből vágyakozva, szörnyülködve az indoor trialmotoros világbajnokságot szemlélve. Miután kiderült, hogy Szegeden nem lesz magyar indoor esemény, az első értelmes motorozással sajnos várni kell az olvadásra, majd a pályák felszáradására. Mivel a maci és a mormota is nagy egyetértésben visszavonulót fújt a tavaszi ébredésre, ez még nagyon soká lesz.
Pedig nagyon sokat kellene gyakorolnom az új motorral, tíz éve nem mentem Betával – akkor is csak Technoval – és négy éve kétüteművel. Marad a szobaedzés, ami nálam általában trialmotoros videók nézegetésével és álmodozással telik, hogy majd valahogy így fogom én is csinálni, ha egyszer elindulok. Sajnos a kondicionáló edzések hihetetlenül untatnak, képtelen vagyok rávenni magam, hogy súlyokat emelgessek bambán meredve magam elé. Vagy valami hülye zenére betompulva.
Mivel odakinn nagyon hideg van a fűtetlen garázskuckómban, behoztam a Beta-t egy utolsó szerelési hullámra: kicserélem a feszültségszabályozó dobozkát, ami sajnos tönkre ment. A szindróma már Csabánál – az előző tulajnál – megjelent az utóbbi időben, de akkor nem vettük észre, mert nagyon alattomos: mikor bemelegszik a motor, és nyit a hőgomba a hűtőventilátor bekapcsolásához, a hibás fesszabályzó nem ad elég áramot alapjáraton pötyögéskor, és a pörgés megszűnik. Ahogy gázt rántunk, már forog is, de aztán alattomosan megint leáll, ami vízforráshoz vezet.
Én is kétségbeesetten rohantam volna valami villamossági szakemberhez, ha Szita Örsék meg nem küzdöttek volna már ezzel a problémával, sőt, megoldást is találtak rá. A diagnózist azonnal rámondták a motoromra egy novemberi sóskúti edzésen, mikor szépen füstfelhőt eregetett a túlnyomáskor elillanó fagyálló: lassan meghal a fesszabályzó. Ők pénzt igen, és fáradtságot nem kímélve felbontották a titokzatos gyantába öntött fekete dobozt, és megvizsgálták mit csinál, rámutattak az alulhűtés problematikájára dióda vagy milyen szinten, aztán csináltak egy jobbat, mint a gyári. Egyet feltettek ők, egyet pedig kaptam én, hogy teszteljem.
A doboz láttán nem kell megrémülni, azért ilyen randa, mert én pakkoltam össze a ronda ragaccsal és kábelkötegelőkkel, és ugye hogy van a mondásban: a kőműves háza rogyadozik, a dizájner fesszabályzója meg randa zöld és kék. Kicsit át is kellett madzagolni, de a motoron található csatlakozókat nem kellett bántani. Én a szokásos lustaságommal megspóroltam egy villanyosbolt alapos féltúrásat megfelelő csatlakozók után, egyszerűen levagdostam a régi rossz dobozról amik rajta voltak.
Miután ráforrasztottam minden vezetéket a helyére, jól összezsugorcsöveztem a csatlakozásokat, reményeim szerint vízhatlanná téve a szerkezetem. Egy apró módosítás és tökéletesítés került beszerelésre: a plusz szál átmegy a vízgombán, így megspórolták a fekete (zöld) dobozban történő kapcsoló elhelyezését, maga a gomba válik kapcsolóvá. A kiegészítés része még egy biztosíték is, ami tehermentesít mindent, és vélhetőleg megóvja a további károsodásoktól az értékesebb elektronikákat. A Szita Viktortól kaptam egy remek összeszerelési rajzot, kicsit megerőltettem a fantáziám, és megalkottam a csodát. Kipróbáltam rövidre zárt gombával: tényleg működik!
Figyelem! A szerelés nem leányálom. A a deltabox váz felső, apró kis résébe vannak belegyömöszölve az elektromos dobozok, amiket fentről vagy oldalról a lyukakon nem lehet kihalászni. Mivel én a kipufogókönyököt is tisztítottam, az alsó csavarozható vázrészeket szedtem le, így ki tudtam billenteni a hűtőt a helyéből, és onnan kipecázni a tartócsavarokat. A forrasztás rész viszonylag egyszerű (annak aki már forrasztott valaha), a többi meg csak csavarozgatás.
Mivel épp ilyen szépen szét volt terítve a motor, gondoltam egy kis kipufogótisztítás és alsó védőlemez egyengetés belefér még az időmbe, hol van még az olvadás. A lemezt lebontottam, szépen elmostam, eltörölgettem – a motor alját is – majd kerestem egy stabil helyet, ahová befeszíthettem ott, ahol hajtani kell (lemezhajtó célszerű ha van, ha nincs egy erős vasajtó is megteszi) majd erős, határozott nyomással nagyjából a helyére nyomorgattam. A művelet közben néhányszor oda kell próbálni a helyére, hogy miképp áll, és ha már közel megvan a forma, akkor a maradékot majd a csavarok a helyükre húzzák.
A kipufogókönyököt egyszerűen kiégettem egy lángoló gázizével. Gázpörkölővel, avagy blowtorch-csal, amivel a gázszerelők is forrasztanak. Égett, égett, füstölt, a szép pirosan izzó karika végigvánszorgott a teljes hosszon, majd a maradék hamut, salakot egy üvegtisztító fémakármivel kikapirgáltam. A középső rész meglepett. Már épp készültem kiszedni a hátsó rugóstagot, meg nézegettem, hogy szedem le a légszűrődobozt, hogy kipecázzam onnan – a GasGasnál és a Sherconál is kemény procedúra volt – és itt tárám, két csavart kitekerek, és egyszerűen kihúzom a helyéből hátrafelé. Van ami cipőkanalas, és van ami ilyen egyszerűen nagyszerű. Beta a kétarcú motor. Neki is adtam kicsit a lánggal, de csak óvatosan, mert ebben ilyen fémforgács szerű tömés van, ami nem égethető (szétég), illletve az alumíniumnak sem használ ha szétlángoltatjuk. Majd a láng után kapott kis Mr. Muscle -féle hideg zsíroldót, aztán jól kimostam, utána még egy kis brigéciolos fürdést is, azt is kimostam, viszlát. Ha ennyi nem elég, akkor majd egyszer szétbontjuk teljesen, és újratömjük, akárcsak a végső tompítót, amihez most épp nincs gyapotom.
Már már toltam volna ki a helyére a Betát, mikor pillantásom a hátsó fékolajtartályra szegeződött, pontosabban az abban gyanúsan feketéllő folyadékra. Igen, igen, ahogy a képen is látszik, szép fekete erdei méz színű fékolaj valaha aranyló sárga volt. Valaki egyszer azt a tippet adta, hogy nagyon egyszerű a hibátlan rendszerű hidraulikus fékekben olajat cserélni: csak ráhúzzuk a leengedőcsavarra a gumislagot, majd kinyitjuk a fenti tartályt, és megnyitjuk alul, hagyjuk kicsorogni úgy, hogy folyamatosan utánatöltjük, nem hagyunk légbuboréknak helyet, hogy beférkőzzön. Gondoltam itt az idő kipróbálni. Gumislagot már vettem mikor a karbit tuningoltam, maradt belőle egy jó 20 centi, annyi elég lesz. Kis hőlégfúvós tágítás után passzolt is rá. Nyitottam a felső tartályt, kiszippantottam belőle a nagyja öreg olajat, majd megnyitottam alul, és töltögettem felül. A befőttesüvegbe csorgó olajat feszülten figyeltem ahogy áramlik át a gumislagon, amint észrevettem, hogy átért a friss olaj, egyszerűen elzártam alul a légtelenítő csavart, és kész. És működik. És nagyon gyorsan megvan, és nagyon kevés olaj kell hozzá. És működik kuplungra is, továbbá gondolom minden olyan rendszerre, ahol a gravitációs esés elősegíti az öntisztulás eme ősi folyamatát.
Mikor ezzel is végeztem, visszaraktam a hátsó sárhányót, bosszankodtam egy sort, hogy ezt ugyan miért nem lehetett értelmesebben megcsinálni, nézegettem kicsit, hogy ezt hogyan fogom átépíteni, hogy törés biztosabb legyen, majd kitoltam a helyére a vasajtós börtönébe szegénykét. Várjuk az olvadást mindketten, mást nem tehetünk egyelőre. Rá még vár egy alapos karburálás, rám pedig sok sok edzésóra, hogy valamennyire formába lendüljek az áprilisi versenyre.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése